Ennyi maradt Rákay Philip 7 milliárdos állami támogatású Petőfi-filmje után
Az Átlátszóhoz eljuttatott drónfelvételek alapján erősen kérdéses, miért került több milliárdba a díszletváros felépítése.
Az Átlátszóhoz eljuttatott drónfelvételek alapján erősen kérdéses, miért került több milliárdba a díszletváros felépítése.
Március 15. helyett a méltatlanul agyonhallgatott Petőfi-film egyéves évfordulóját ünnepelték a Nemzeti lépcsőjén.
A párthű szolgák magukban semmire sem képesek. Szükség van azokra is, akik megvetik őket, párttal együtt. A lojális gárda nevetséges fércműveket tudott összehozni, a piacképes termékhez már kellett az is, aki szerint Fuck NER.
Most először történt olyan a rendszerváltás óta, hogy a független filmek sikeresebbek voltak, mint az államilag támogatottak, aminek lehetne örülni is, de nem érdemes. Vélemény.
A szervezők szerint az összes oda tervezett előadást kiteszik a házból, a jogutód pedig nem foglalkozik a szerződéses sérelmekkel.
Az árokbetemetés szellemében próbálják a szervezők – az állami támogatások elmaradása ellenére is – megrendezni a 13 év szünet után újrainduló Magyar Filmszemlét. Külön kérték például a rekordköltségvetéssel készült filmek producereit is, hogy nevezzék be az alkotásaikat, de ők ezt elutasították. Interjú Muhi András producerrel, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökével, a szemle főszervezőjével.
És többen is nézték őket.
A Most vagy soha! sikertelenségét persze lehetne azzal magyarázni, hogy a potenciális nézői kimentek tűzijátékot nézni, míg az otthon maradtak többsége inkább az István, a királyt vagy a Raya és az utolsó sárkány című animációs filmet választotta.
A Petőfi-film után videós panelbeszélgetésünkben Deák Kristóf Oscar-díjas filmrendező, Tóth Barna filmrendező és forgatókönyvíró, Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész és Hahner Péter történész, a Rubicon Intézet főigazgatója segítségével néztük meg, az érintett szakmák szerint mik a történelmi filmkészítés alapszabályai.
Ez a New York-i bemutató apropóján jutott eszébe Lóth Balázsnak.
A film kreatív producere szerint csak akkor lehet kijelenteni, hogy sikerművet alkottak, ha az akkori generációnak is megkerülhetetlen lesz.
Hosszú cikkben húzza le a Rákay Philip nevével fémjelzett Most vagy soha! című filmet az egyik legismertebb Petőfi-kutató, Margócsy István.
Sem a nők részvétele a forradalomban, sem a nyelvkérdés, mint a filmben központinak ábrázolt probléma, sem az a politikai légkör, amit felvázol a Most vagy soha!, nem úgy van bemutatva Rákay Philip kalandfilmjében, ahogy az a valóságban volt. A hétmilliárdos alkotás valamiért éppen arról feledkezik meg, amiért a márciusi ifjak valójában harcoltak. Interjú Szendrey Júlia kutatójával, Gyimesi Emese történésszel.
Miután Rákay Philip az 1848. március 15-ről szóló Most vagy soha című film „nyilvános arca” lejúdásozta Bencsik Andrást, aki egy kritikában vallotta be, hogy nem tetszik neki a film, Bencsik Gábor – András testvére – szállt bele Rákay Philipbe.
Elvitelre – a podcast, amelyben az adott hét legjobb HVG hetilapos és hvg360-as anyagaiból válogatunk. Csak indítsa el a háttérben és hallgassa meg szerzőink legjobb írásait! Ezen a héten a moszkvai terrortámadás hátterét és a Rákay-féle Petőfi-film történelmi hitelességét járjuk körbe.
A Demokrata főszerkesztőjének nem tetszett a Most vagy soha! című film. Rákaynak nem tetszett a kritika, és ezt szóvá is tette. Orbán Viktor viszont mindenkinek ajánlja.
A Demokrata főszerkesztője szerint a Most vagy soha! minden vonatkozásában rossz lett.
A HVG újraszámolta, mennyi az annyi, és kiderült, hogy mostanáig jóval kisebb számról beszéltek.
Elfogadható egyszerűsítésnek, dramaturgiai sűrítésnek tartom, hogy Petőfiék cselekvési motivációját egyetlen pontba koncentrálták. Egy játékfilmben tényleg nem lehet elemezni a 12 pontot. Ám a kiválasztott motívum – hogy a megszületendő gyermek magyarul beszélhessen majd – teljesen történetietlen, egyszerűen hamis. A nemzeti szempont kizárólagossá tétele a Nemzeti dal üzenetét is elszegényíti – írja a Petőfi-filmről történész szerzőnk, aki emlékszik olyan filmre, amelyben a történeti hitelesség, a művészi színvonal és a közönségsiker nem bizonyult összeegyeztethetetlennek.